A kosárlabda története

Gondoltad volna, hogy a kosárlabda őse már ezer éve is népszerű játék volt Közép-Amerikában? Persze azóta némiképpen változott ez a sport, de a lényeg ugyanaz: egy gömb alakú golyót kell beledobni egy gyűrűbe.
Annak idején a Yucatán félszigeten élő tolték indiánok nehéz gumigolyóval játszottak és a mai palánknak nevezett tárgy akkor egy súlyos kőgyűrű volt, amit hét méter magasra helyeztek. Az igazság az, hogy nem volt könnyű beletalálni a gyűrűbe, így a játék az első "kosárig" ment, de így is órákig eltarthatott. Az indiánok nagyon komolyan vették ezt a sportot. Úgy gondolták, hogy a játékkal az isteneknek tisztelegnek, így, ha valaki rosszul játszik, súlyos bűnt követ el, ezért halállal kell fizetnie.
Később enyhültek a szabályok. Elmaradt az áldozatbemutatás, de egy furcsa szabály évszázadokig fennmaradt. A győztes dobást elérő játékos igényt tarthatott a nézők ruháira, ékszereire. Az egykori krónikás epésen jegyzi meg, hogy a győztes dobás után a nézők pillanatok alatt eltűntek és bezárkóztak házaikba.
Sokan úgy gondolják, hogy ez a játék mégsem tekinthető a kosárlabda ősének és ők James tanár urat tartják a játék atyjának. Ugyanis 1891-ben a massachusettsi Springfieldben gyümölcsöskosarat erősített az iskola falára és tanítványait arra biztatta, hogy ebbe próbálják beledobni a labdát. A gyerekek, akik a téli hónapokban nagyon unalmasnak tartották az állandó tornagyakorlatokat egy új játék után vágyakoztak, amely legalább annyira érdekes, mint a foci. Ezért nagy izgalommal fogadták Naismith tanár úr ötletét és hamar megszerették a játékot. A kosárlabda elnevezés onnan származik, hogy a tanár úr gyűrű gyanánt két dobozt rendelt az iskolának, de a dobozok helyett sárgabarack kosarak érkeztek.
Volt azonban, aki nem annyira örült az új játéknak és ő nem volt más mint az iskolaszolga, neki ugyanis minden "kosár" után a létrán felmászva kellett lehoznia a labdát. Biztosan ő találta ki, hogy ki kellene vágni a kosár fenekét. Mekkora találmány és minő igazságtalanság, hogy az iskolaszolga neve feledésbe merült... Az első bemutató mérkőzést 1891. december 21-én játszották le.

Azóta sok dolog változott. Eltűnt a nehéz kőgyűrű, a nehéz gumilabda. Minden eszköz könnyebbé vált. A játék sem vérre megy és nem is az első kosárig, hanem a 2x20 perc játékidő végére minél többször kell beletalálni a gyűrűbe. A játékot már ne az istenek vigyázzák, hanem két bíró, akik közül az egyik a játékosokkal, a másik pedig a játéktér szélén rohangál és sípol és eszeveszettül mutogat különböző dolgokat, amit a legkisebb kosarasok is hamar megértenek. Pl. ha a bíró ökölbe szorított kézzel, fellendíti a karját, az bizony azt jelenti, hogy valaki szabálytalankodott és egy játékos ezt mindössze 4x követheti el egy meccs alatt, mert az ötödiknél végleg ki kell állnia a játékból. Ha azonban hármat mutat, az bizony egy három pontos kosarat jelent, ami a kezdőknél még igen gyakori.
A szabályok 4 évenként változnak, de a lényeget játék közben könnyen el lehet sajátítani.

Ez a játékot több millió gyerek gyakorolja naponta szerte a világon. A fiúk után a lányok, az egyetemisták után a fiatalabbak is kedvet kaptak a játékhoz. Gomba módra szaporodtak a csapatok. A vetélkedés vágya létrehozta a különböző bajnokságokat. A nemeket és a korcsoportokat szétválasztották, és nemzetközileg egységes szabályokkal tették versenyzésre alkalmassá a kosárlabdát.

A játék hamarosan az egész világon elterjedt. Egymás után alakultak a nemzeti szövetségek, rendszeressé váltak az olimpiai, kontinens- és világversenyek.
A korai időkben is voltak sztárok, jó példa erre a 195,5 cm-es magasságával akkoriban óriásnak számító Joe Lapchick. Volt olyan nap, hogy négy meccset játszott, négy különböző ligában, s így akár egy nap alatt is megkereshette évi bérleti díját. Az 1936-os berlini olimpiára négy világrész 22 csapata nevezett. Magyarország kezdettől fogva a sportág élvonalában szerepelt, mind a férfi-, mind a női versenyeken.
Napjainkban majdnem minden iskolában van kosárcsapat és sokszor a lányok és a fiúk is kedvelik ezt a sportot. Szerencsére a játszótereken is egyre több palánkot látni és a foci helyett is egyre gyakrabbak a kosárlabda közvetítések.
Néhány éve az magyar kosárlabdázók közül Dávid Kornél nevét említik a legtöbbet, hiszen neki sikerült elérnia azt, hogy az NBI-ben játszhat, a Chicago Bulls csapatában, többek között Michael Jordan csapattársaként.

Remélem, te, aki ezt a cikket olvasod, ha nem is kosarazol, de találtál egy sportot, amivel gyakran foglalkozol. Nagyon fontos a sport ahhoz, hogy egészséges élj. Ha szereted a kosárlabdát és nagyratörő álmaid vannak, akkor csak bátorítani tudlak, hiszen már Kornélnak is sikerült, miért ne lehetnél te a következő?
Ha úgy érzed, nem vagy elég magas ehhez a játékhoz, de nagyon ügyesen játszol, akkor sem szabad elkeseredned, hiszen az irányító játékosnak nem kell nagyon magasnak lenni, de fontos, hogy jól taktikázzon és ügyesen irányítsa a csapatát.
Kosárra fel! (Forrás: http://www.sulinet.hu/altisk/kedvtelo/mozgolodo)